Egyáltalán van-e baj vele.

Azt azért tapasztalhatták a betegeim, hogy előszeretettel szoktam lebeszélni őket a fogyasztásáról.

És ami feljogosít erre, hogy ezt a gyakorlatot kövessem, az az, hogy kivétel nélkül mindenki jobban lesz, ha betartja azt a néhány apró szabályt ezzel kapcsolatban amit javasolni szoktam.

Előre bocsátom: Én szeretem a tejet! Nekem nincs ún. laktóz intoleranciám. És ahhoz a generációhoz tartozom, akik még ittak iskolatejet.

Akik abban a tudatban nőttek fel, hogy a tej élet-erő- egészség!

És az az igazság, hogy jó ideig nem volt okom megkérdőjelezni ennek a „mindenki tudj , hogy…” mondásnak az igazságtartalmát.

Egészen addig így volt ez, amíg el nem kezdtem kutatni a betegségek valódi okát. Addig, amíg rá nem jöttem, hogy miért terjednek járványszerűen az ún civilizációs betegségek. Amíg fel nem fedeztem, hogy a táplálkozásnak van a legfontosabb szerepe valamennyi belgyógyászati megbetegedés kialakulásában.

Nehéz volt azt elfogadni, hogy ezek a megbetegedések nem gyógyíthatók. Pontosabban gyógyszerekkel nem. Hisz nem mondhatjuk a magas vérnyomásos, vagy cukorbeteg embernek, hogy szedje ezeket a gyógyszereket és x idő múlva meg fog gyógyulni. Ehhez képest ha megváltoztatja az életmódjában és a táplálkozásában, ami szükséges, akkor nem egyszer azt láttam, hogy bizonyos betegségek, akár meg is gyógyulhatnak. Ez elég bizonyíték volt a számomra ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ilyenkor oki kezelés történik a betegség kialakulásában és ez a helyes irány.

Így jutottam el odáig, hogy nem javaslom a tej fogyasztását.